Augusztus 20-a Magyarország születésnapja, és államalapító Szent István királyunk ünnepe. Minden év augusztusában a szabadkai Szent Teréz Székesegyházban ünnepi szentmisével emlékeznek meg első királyunkról, majd a Palicsi-tó partján ünnepélyes keretek között megáldják az új kenyeret. A Homokháti Kistérségi Cserkészkörzet cserkészei hosszú ideje minden évben autóbusszal, jókedvvel és nagy lelkesedéssel vesznek részt ezen a programon.

Az idei ünnepség történetét mesélem most el:

Augusztus 17-én, délután 4 órakor indult az autóbusz Királyhalomról Szabadkára, a Székesegyházhoz. A félórás út nagyon jó hangulattal telt, mindenki izgatottan várta mi is fog történni, ugyanis sokunk most vett részt először ezen a rendezvényen.

A Székesegyházhoz érkezve gyorsan felsorakoztunk és vártuk mi fog történni. Verebély Árpád főesperes atya fogadott minket, majd a zászlóvivő kivételével mindenkit bekísért a templomba, ugyanis fontos feladatot szánt nekünk a szentmise alatt. A cserkészeknek kellet bevinniük a gyümölcskosarat, melyet Királyhalom ajánl fel erre az alkalomra, az új kenyeret, a Szent Koronát (nem az igazit), a felajánlási kelyhet, a vizet és a bort.

A főpróba után gyorsan kisiettünk Timihez, aki egyedül szomorkodott a zászlóval, majd ünnepélyesen bevonultunk a templomba. A szentmisét Felföldi László pécsi megyéspüspök vezette, akinek szavai elragadták a cserkészeket. Ugyanis elmesélte, hogy gyerekkorában ő maga is cserkészkedett, és bíztatta fiataljainkat, hogy tartsanak ki fogadalmuk mellett, mert nagyon fontos küldetésük van ebben a világban. Nem sokáig volt időnk elmerülni a gondolatainkban, mert elérkezett a pillanat, amikor fel kellett vinnünk a ránk bízott dolgokat, hogy a Püspökatya áldása után az oltárra helyezzük azokat. Felemelő érzés volt számunkra, melyet egy, a gyümölcskosárról elszabadult alma árnyékolt be, de gyorsan visszakerült a szökevény a kosárba.

Amikor vége lett a szentmisének, kivonultunk, és megfogtuk az irányt az autóbusz felé. Útközben, a templom előtt esküvői fotózás nehezítette a haladásunkat, ugyanis Hannának és Majának nagyon megtetszett a mennyasszonyi ruha, de nem állhattunk meg nézelődni, mert sietnünk kellett.

Palicsra érkezve kipihentük magunkat, erőt gyűjtöttünk, hogy végig tudjuk állni a díszőrséget. A műsor előtt fúvószenekar játszott, amely Krisztinek kifejezetten tetszett, mert még énekelni is elkezdett. Éppen időben megérkezett Vivi és Dávid erősítésnek. Velük kiegészülve elfoglaltuk a helyünket a színpad körül, ahol egyúttal sorfalat is állunk, hogy ne menjenek be az emberek a színpad előtti részre, ahol a meghívott vendégek állnak Tulajdonképpen mi vagyunk a biztonsági őrök. Miután megáldották és felszegték az új kenyeret, akkor a tömeg egyszerre mozdult a színpad felé, ahol a zsömléket osztották. Nekünk itt véget ért a szolgálatunk és gyorsan kijöttünk as tömegből, nehogy valamelyikünk is elessen.

Az ünnepség végén mindenki megkapta a jól megérdemelt ételét és italát, egy nagy hamburgert, és egy hideg üdítőt. Az evés végeztével, körbesétáltuk a kirakodó vásár, ahol vettünk jégkását.

10 órára elindultunk a buszmegálló felé, ahol nem sokat kellett várnunk a buszunkra, mely visszavitt Királyhalomra, ahova nemsokára megérkeztek a szülők is, és végre mindenki hazamehetett. A nap végére mindenki nagyon kivolt fáradva, de olyan élményekben volt részünk, amelyekre nagyon sokáig fogunk emlékezni.

Faragó Maja, 10. sz. Boldog Mór Cserkészcsapat, Kispiac