Április 21-én portyára hívott minket Pom Pom. De nem csak minket, hanem a hajdújárási és királyhalmi cserkészeket is. Pom Pom, vagyis Dávid útjelekkel vezette a kis csapatot, amely Blankáéktól indult és a végtelennek tűnő mezőkön és réteken keresztül a kispiacon lévő Fácánosba vezetett.

Útközben a fűben egy és kislányt láttunk sírdogálni. Mikor közelebb értünk hozzá, láttuk meg, hogy Picúr az, aki megütöte a kezét és sajnos Pom Pom nem tudott rajta segíteni. Kérlelt minket cserkészeket, hogy segítsünk rajta. Mi rögtön tudtuk, hogy cselekednünk kell és elsősegélyt nyújtottunk a szenvedő, rídogáló Picúrnak. Miután elláttuk a sebét tovább indultuk ezúttal, Picúrral és Pom Pommal kiegészülve. Jó volt kettejük társasága, mert mindjárt vidámabb lett a kis csapat. Énekelni kezdtünk és így jobban keresgéltük az útjeleket, ami nagyon nagy fejtörésnek bizonyult a nagy fűben. A keresgélésben megfáradva lepihentünk kicsit, hogy megtöltsük már igencsak korgásnak indult hasunkat. Még a desszert sem maradt el, Blanka csodatáskája mélyén gumiegerek bújtak meg, jól egymásba ölelkezve. Mind egy szálig, még a farkuk hegyéig megették a cserkészek őket.

Jóllakottan, a szemünk is élesebb volt és megláttuk a Madárvédő Golyókapkodót, aki Fácános bejáratánál volt éppen golyó lesen. Közelebb érkezve elkezdtek záporozni a golyók, labdák, melyeket Golyókapkodó fürgén begyűjtött, így megmentett minket, nehogy eltaláljon akár egyetlen golyó is. Miután már nem kellett nekünk, cserkészeknek félnünk, a begyűjtött labdákkal métázni kezdtük. Sokaknak új volt a játék, de hamar belejöttek. Ki kisebbet, ki nagyobbat ütött, de a lényeg az volt, hogy örömmel játszottuk. Métázás után, Pom Pomnak köszönhetően, pillecukor sütésbe kezdtünk mindenki nagy örömére. Miután mindenki jól belakott pillecukorral, fáradtan, de boldogan indultunk hazafelé.

Örültünk a szép napnak, melyet együtt töltöttünk, de legjobban annak, hogy Picúr meggyógyult.