2013. augusztus 11-én 4.15-kor álmos szemekkel, de annál nagyobb izgalommal indultunk el Ócsa felé a Nemzeti Nagytáborba. Vajdaságból 23-an mentünk: Muzsláról, Temerinből, Szabadkáról, Kispiacról, Királyhalomról. Vezetőink: Varga Zoltán a VMCSSZ elnöke, és Nagy Gizella cst.

Miután átkeltünk a határon, vonatoztunk, buszoztunk és végre megérkeztünk a táborba. Mikor körbenéztünk ezen a hatalmas területen) mindenfelől csak azt lehetett látni, hogy csak jönnek, jönnek a cserkészek (hatalmas csomagjaikkal), már akkor lehetett érezni,hogy itt valami nagy dolog készül. Regisztráció után (ami számunkra nem ment épp könnyen) elmentünk raj körleteinkbe, és felállítottuk sátrainkat. Az esti szentmise keretében pedig hálát adtunk a Jóistennek, hogy megérkeztünk épségben, itt lehetünk, és 8 napot együtt tölthetünk cserkésztestvéreink ezreivel.

Majd eljött a hétfő, a tábori megnyitó napja, minden altábor felsorakozott a nagy gyülekezőtérre. Ezrek álltak ott, de mégis egyek voltunk, mert a cserkészet eggyé formált minket, s egyként tisztelegtünk, zászlóink előtt, s egyként énekeltük a Cserkészindulót. Rengeteg ember, de mégis egy célért. Remek érzés volt ott állni, s valami nagynak a részévé válni. A megnyitó, s az alkalmi beszédek után kígyózó sorokban vonultak el a cserkészek. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a Nemzeti Nagytábor.

Kedden délelõtt piknikeztünk, ahol mindenki kedve szerint választhatott a neki tetsző programok közül. Délután Ócsa Selyem-réti tanösvényére látogattunk el, ahol jó cserkészhez hûen megfigyeltük a Tanösvény állat- és növényvilágát. Itt sok szép dolgot láthattunk.

Szerdán különleges vásárban volt részünk, ahol több izgalmas játékot kipróbáltunk, és betekintettünk a fafaragás rejtelmeibe, ahol csodálatos készítményeket, műveket láttunk.

Csütörtök délelõtt vadászatban volt részünk, ahol ügyességünket kamatoztattuk kendőharc terén. Délután pedig szentmisére mentünk.

Péntek délelõtt játszottunk egy érdekes stratégia játékot majd délután mindenki saját csapatával, szövetségével lehetett. Mi nagyon örültünk szövetségünk ott lévõ tagjainak, s vidáman megosztottuk egymással eddig történt élményeinket.

Szombaton délelőtt forradalomi lázban égett az egész cserkész korosztály. „Petőfi” elszavalta a Nemzeti dalt, majd kezdetét vette a lufipárbaly, aki kiesett mehetett készíteni a „lánchidat”. Ebéd után pedig sportolni indultunk a testvér rajjal. Mindenki kedvére játszhatott focit, röplabdát, vagy métát.

Vasárnap délelőtt vizeskedtünk, délután szentmise, majd közös szórakozással (játékkal, és vetítéssel) zártuk a napot. Ahol mindenki együtt volt, és vidáman, mintha most érkeztünk volna, (s mintha nem is fáradtunk volna el a múlt 7 nap alatt) játszottunk, s mondtuk a csatakiáltásokat. Majd végül egy „időkapun” átkelve lezárult a tábor.

Igazából a mi utunk még nem hazafelé vezetett, hanem Budapestre, ahol várost néztünk, és 20-án részt vettünk a Szent Jobb körmeneten. Rengeteg ember állt ott, s mind tisztelettel, s alázattal fogadta a Szent István királyunk jobbkezének jelenlétét. Remek érzés volt belegondolni, hogy egy olyan szent jobbja után mehetünk, aki rengeteget tett népünkért, nemzetünkért.

Azt hiszem, hogy a Nemzeti Nagytáborban sok mindent megtanulhattam, először is azt, hogy milyen jó érzés egy ilyen nagy közösségben élni, ahol mindenki nagyon vidám és jókedvű. Ez szerintem mindenkinek adott egy olyan példát és erőt, hogy amikor mindenki hazaért, és saját csapatában még nagyobb lendülettel és energiával tudott munkálkodni. Egy olyan közösség részében, amely talán csak egy kicsit is jobbá, s szebbé tudja tenni a világot, kitartó munka és összefogás segítségével.

Smith Viktória őv., 10. sz. Boldog Mór Cserkészcsapat, Kispiac