2002. Május 3-án, reggel nyolc órára mentünk a kispiaci erdőbe, ami az első Micimackó tábor otthona volt.

A vendégek tíz órára jöttek és nekünk az volt a dolgunk, hogy valami tábor kinézetet adjunk a helynek. Amikor tíz órára mindenki odaért - ki autóval, ki biciklivel, de volt aki gyalog - Micimackó (erre mifelénk Kriszti) megnyitotta a tábort.

Első nap mindenkinek az volt a dolga, hogy a sátrát (kuckóját) felépítse. Már lenyugvóban volt a Nap, amikor a Százholdas Pagony lakói úgy döntöttek, hogy megmelegszenek és tüzet gyújtanak ahol mindenki bemutatkozott. Fél tíz felé járt az idő, amikor mindenki elálmosodott és már mindenki mindenkibõl többet látott (a kelleténél - szerk. megj.), mert Tigrisből volt öt, Malackából hat, Zsebibabából is volt vagy négy (szegény Kanga).

Másnap Micimackó felvetette, hogy mi lenne, ha barátaival felfedezné az Északi-sarkot. A finom reggeli után el is indult Micimackó barátaival. Ahogy közeledtünk az Északi-sark felé egyre melegebb és melegebb lett (de lehet, hogy csak az én hőmérőm csalt) és kis híján elpárologtunk. Szokásához híven Micimackó rossz irányba kalauzolt minket, de sebaj, egy jó kalandnak megtette!

Végül ez a nap is elmúlt és elérkezett a vasárnap, amikor Micimackó kijelentette, hogy TEMPLOM!!!!

Elmentünk a templomba és imádkoztunk, hogy essen már az eső, mert Nyuszi répái nem akartak nőni. Isten meghallgatta imáinkat és megáldott egy kis esővel. Volt akinek a kuckója be is ázott, de sebaj, legalább kijutott neki egy jó kis fürdés.

Hétfõn a Százholdas Pagony vidám lakói nagyon szomorúak voltak, mert elérkezett a tábor vége.

Az utolsó zászlólevonást a Százholdas Pagony Méhkirálynője (szakácsa) és Micimackó egyik barátja végezte el.

Azután elérkezett a könnyes búcsú ideje, de megfogadtuk, hogy jövőre is itt találkozunk majd.

Úri Attila