Június 15-e, Topolya. Kispiacról öt cserkészjelöltnek ekkor jött el a nagy pillanat. Most vagy soha. Pénteken, vagyis 14-én, csapatparancsnokunk, Krac Krisztián, telefonon értesített bennünket, amitől a többség, vagyis mindenki, irtóra ideges lett: avatás, vizsgáztatás, mise stb. Pontosan mi sem tudtuk, hogy mit tegyünk és mit várnak el tőlünk. Szóval a szék melegedett, a kötelek csomósodtak a sok tanulástól és a csomógyakorlatoktól.

Szombat, jaj, az egy bogaras nap volt a csapat számára, ugyanis egyszem csapatvezetőnk SMS-ben küldött két üzenetet. Az egyikben kalácsot kellett sütnünk, a másikban viszont vásárolnunk és mivel nem tudtuk melyik az igazi, sütöttünk is és vásároltunk is kalácsot.

Délután pontosan három órakor indultunk, egész úton azon idegeskedtünk, hogy sikerüljön a vizsga. Egy óra hosszas autókázás után érkeztünk Topolyára a templomhoz, ahol volt az avatás. Csak éppen nem várt bennünket senki. Felhívtuk Krisztit, hogy mi tévők legyünk? Ő udvariasan közölte, hogy öt órakor lesz az avatás, így egy kedves családnál töltöttük az időt, amíg vártuk, hogy mehessünk a templomba. Várakozás közben csapatparancsnokunk megérdeklődte, hogy mit tudunk és mit nem. Idegesen magyaráztunk összevissza, ki mit tudott, de a végén összehoztuk és elég jól tudtuk a lényeget.

Végre eljött az idő és elindultunk a templomba, félve, de boldogan, hogy e szép dolog végre a miénk, mi is boldogan vallhatjuk: CSERKESZEK VAGYUNK! Félelmünk csak a vizsga miatt volt, amit Imre bának kellett vezetnie. így telt el az utolsó óra a templom előtt. Miután megérkezett Sztojan atya - aki avatott bennünket - kettős sorban bevonultunk a hatalmas és gyönyörű templomba, majd az oltár mellett, a nekünk készített helyre leültünk.

A prédikáció után sorba lettünk állítva az oltár előtt, majd a topolyai cserkészvezető elmondta a cserkésztörvényeket, ezután Sztojan atyával elmondtuk a fogadalmat. Az elsőknek elkezdték osztani a cserkészkendőket. Mi a sor végén idegeskedtünk, hogy mit kell mondani, de persze ok nélkül izgultunk. Sztojan atya cserkészeknek fogadott bennünket és Jó Munkát! kívánt, erre azt válaszoltuk: Légy Résen! A Hiszekegy után mindenki visszaült a helyére és tovább hallgattuk a szentmisét, de már mint vérbeli CSERKÉSZ-ek.

A szentmise után fényképezkedtünk a templom előtt, majd Imre bá ajándékot nyújtott át Sztojan atyának. A topolyai csapatvezető kiosztotta a topolyaiak között az emléklapokat, a mieink kiosztását Kriszti ránk bízta legnagyobb meglepetésünkre. Az emléklapon a fogadalom szövege olvasható. Ezután elindultunk haza.

Utólag az egész nem is olyan veszélyes, mint amilyennek hittük.